Írásrendszer
Az óészaki ábécé
A fennmaradt óészaki szövegeket két írásrendszerrel jegyezték le. A rúnafeliratok az idősebb futharkot és a későbbi, 16 rúnás fiatalabb futharkot használják, míg a középkori kéziratok, amelyek a legtöbb irodalmat megőrizték, a latin ábécét használják olyan hozzáadott betűkkel, mint a þ, ð, æ és ǫ. Ez a táblázat a modern kiadásokban és az óészaki billentyűzeten használt szabványosított latin betűket mutatja.
Thorn
th · voiceless th as in thin
Eth
d · voiced th as in father
Ash
æ · vowel between a and e
O ogonekkel
ǫ · rounded a, later written ö
Áthúzott O
ø · rounded front vowel
OE ligatúra
œ · long rounded front vowel
E farokkal
ę · nasal e in early manuscripts
A ékezettel
á · long a
E ékezettel
é · long e
I ékezettel
í · long i
O ékezettel
ó · long o
U ékezettel
ú · long u
Y ékezettel
ý · long y
Számolás
Óészaki számok
Hasonlítsa össze a normalizált római számokat a jellemző nyugati óészaki tőszámalakokkal. A számnevek nemtől, esettől, nyelvjárástól, kézirattól és modern kiadástól függően változhatnak.
Hogyan működik
Az óészaki nyelvtan működése
Az óészaki ragozott végződésekkel jelölte a szavak mondatbeli szerepét, ezért a főnevek, a melléknevek, a névmások és a névelők sokkal gyakrabban változtatták az alakjukat, mint a modern angol megfelelőik. A határozott névelő rendszerint a főnév végéhez kapcsolódott, nem pedig külön szóként állt.
Négy fő eset
Az alanyeset, a tárgyeset, a birtokos eset és a részes eset végződései mutatják meg a főnevek, a melléknevek és a névmások szerepét, ezért ugyanaz a szó a szerepétől függően másképp nézhet ki.
Nyelvtani nem
Minden főnév hím-, nő- vagy semlegesnemű osztályba tartozik, és a névelők, a melléknevek és a névmások nemben, számban és esetben egyeznek vele.
Erős és gyenge igék
Az erős igék a tőmagánhangzó megváltoztatásával jelölik a múlt időt, a gyenge igék pedig foghangú végződést, például -aði vagy -di toldalékot kapcsolnak.
Fedezzen fel egy rövid kifejezést
Válasszon egy szót egy hagyományos óészaki köszöntésből, hogy lássa az alakját és a szerepét.
ver · légy
A vera létige második személyű, egyes számú felszólító módja.
“ Ver þú heill ” — Légy egészséges!
Fejlődés
A viking kortól a modern skandináv nyelvekig
Kövesse az óészaki nyelvet a rúnás korszakától a középkori kéziratos hagyományon át azokig a változásokig, amelyek a mai északi germán nyelvekre bontották.
kb. i. sz. 793–1100
Viking kor
Az óészaki a skandináv letelepedéssel együtt terjedt el az Észak-Atlanti térségben és azon túl is. A korszakból fennmaradt emlékek többsége rövid rúnás felirat, és a regionális különbségek már ekkor jelen voltak.
kb. i. sz. 1100–1350
Kéziratok korszaka
A kereszténység felvétele után az írnokok latin betűkkel írtak pergamenre. Izland és Norvégia Eddái, sagái és jogi szövegei őrizték meg az óészaki irodalom nagy részét, amelyet ma olvashatunk.
kb. i. sz. 1350-től
Átmenet a modern nyelvekbe
A hangváltozások és a növekvő regionális szétválás a nyugati és a keleti óészaki nyelvet a mai izlandi, norvég, dán, svéd és feröeri nyelvre bontotta.
Összehasonlítás
Az óészaki és a modern angol
Az óészaki és az óangol is germán nyelv volt, és számos hétköznapi angol szó máig felismerhető közös eredetet mutat.
Források
A dátumok és az alakok tömör tanulási hivatkozások. A helyesírás kéziratonként, nyelvjárásonként és modern kiadásonként eltér.